1. Hányféleképpen önt el bennünket a zaj? A világ zaja a legtöbbünket azért zavar, mert nem hagyja érvényesülni a mi saját zajunkat... A saját, kiabáló lármánk pontosan a Mindenségtől zár el minket, amelynek az üzenete csak a Csendben válik hallhatóvá. A magunkra erőltetett, hamis csendnek nagyon sok formája van: a tevékenység-csend, az öncél-csend, az önálló-valóság-csend... (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

2. A Mindenség lényege a Csend. Gondolatok Isten állandóságáról. Az írásaimban nagy különbség van a csend és a Csend között. A kisbetűs csendet mi határozzuk meg, és mi töltjük be. A nagybetűs Csend Isten létezési formája, amellyel megajándékoz minket, ha alázattal kérjük és befogadjuk Őt. Isten Csendje Isten állandóságának és Isten minden létező bonyolultságon túlmutató egyszerű tisztaságának a számunkra is megélhető jelképe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)

3. A Csend bennünk megszülető mélységei. Lelkünk legbenső kamrája Isten otthona. Ahhoz, hogy ilyen mélyen lehatoljunk saját magunkba, és ott megleljük az Atya Teljességét, teljesen meg kell hogy fosszuk magunkat saját magunktól. Isten Csendjének az eléréséhez segít a magány, azonban Isten Csendje megvéd mindentől, és kirobbant minket a magányunkból a szeretet terjesztésébe. (Aki erről többet szeretne olvasni, kérem, olvassa el a blogbejegyzésemet itt.)