Esterházy Péter (1950-2016). Ahogyan magát a kutató diák táborban, Káptalanfüreden jellemezte: "Kis, laza integrálokat rajzoló egykori matematikus." Ezek az integrálások azonban sem kicsik, sem úgy igazán lazák nem voltak. Hadd osszak meg Péter nagyszerűségéről két rövid, személyes történetet. Együtt vacsorázunk. Péter rendel: "Kérek egy zöldborsólevest." Pincér: "Nagyon sajnálom Uram, a zöldborsóleves elfogyott." Mire Péter hosszasan és elmélyülten tanulmányozza az étlapot, majd felnéz: "Tudja mit? Akkor zöldborsólevest -- nem kérek." -- Nekem ez a mondat azóta az önmagában való létezés, az integritás egyik szinonimája lett. A már említett káptalanfüredi táborban minden neves vendég saját maga csavarozta be az emléktábláját a tábor falába. Esterházy után érkezett egykori piarista tanára, Jelenits atya. Jelenits tanár úr Meglátta Péter tábláját. Megrángatta, megvizsgálta, majd így szólt: "Péter, gratulálok, rendes munkát hagytál magad után". Köszönjük és őrizzük, Péter!