Jelenits Istvánt (1932-2024) egy, a szentségekről szóló lelkigyakorlaton hallgattam Leányfalun hét évvel ezelőtt, amikor egykori iskolatársát, a Nobel-díjas Oláh Györgyöt el kellett temetnie. "Én még az iskolában nem tudtam, hogy ő Nobel-díjas lesz, ő pedig nem tudta, hogy én fogom eltemetni." -- Isten színe előtt mindannyian üres kézzel, de reményteljes szívvel állunk. Immár Jelenits István is. -- A délelőtt végén megtartotta az előadását, majd ebéd helyett a fekete, rendőrségi riadóautóval kísért Mercedes elvitte az állami temetésre. Miután a szirénázó konvoj visszahozta Leányfalura, délután -- mintha mi sem történt volna -- 85 évesen megtartotta a soron következő előadását. Mert rend a lelke mindennek, és tanórát nem lehet halasztani. Ott állt végig a tábla mellett magyarázva, amikor végre rá tudtuk beszélni, hogy legalább üljön le. Isten adjon minden szolgájának ilyen alázatot és elhívást.